A dán Aarhus Egyetem által vezetett tudományos intézmények egy csoportja által végzett új kutatás alapján az elkövetkező évek globális PV-kiépítésre vonatkozó feltételezések a talajborításon és a költségelőrejelzéseken alapulnak, amelyek főként a klasszikus, sűrűn tömött, közüzemi méretű erőműveket veszik figyelembe. Azt állítják, hogy az ilyen előrejelzések figyelmen kívül hagyják a függőleges PV-ben, az úszó berendezésekben, a mezőgazdasági elektródákban és az épületbe integrált tömbökben, valamint más innovatív PV-rendszerkonfigurációkban rejlő lehetőségeket. Ezen a szinten az innovációnak hatalmas tere van.
Mindazonáltal a napelemes technológia készen áll arra, hogy a világ fő energiaforrása legyen, a gyártás költségeinek további csökkenésére és fejlesztésekre alapozva, valamint hozzájárul a CO2 kibocsátás mérsékléséhez 2030-ig, ami kulcsfontosságú lesz a Párizsi éghajlatvédelmi egyezmény tekintetében.
Az elmúlt évtizedben a globális napenergia-termelés átlagosan évi 50%-kal emelkedett világszinten, a 2008-as ~12 TWh-ról, 2018-ra ~880 TWh-ra emelkedve.
2019-ben a napelemes rendszerek az áramszükséglet 9%-át biztosították Németországban és 19%-át Kaliforniában. 2030-ra ez az arány várhatóan 20%-ra emelkedik átlagosan, globális tekintetben.
A következő évtizedekben a www.cell.com cikke alapján a napenergia részaránya akár 68%-ra növekedhet globális szinten, nem csak a villamos-energia szektorban, hanem a teljes energiarendszert tekintve.
Megfelelő politikai beavatkozások és az üzleti modellek biztosíthatják, hogy a tetőtéri napelemek az alacsony és közepes jövedelmű háztartások körében is nagyobb mértékben elterjedjenek. Az ipari felhasználás tekintetében is folyamatos a növekedés.